Dátum: (1919) 1922–1945.
Elődje a Tanácsköztársaság bukását megelőzően 1919. június 6-án elrendelt és rá három nappal felállított Nemzeti Hadsereg, melyet a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jei lemondása után megszűnt Vörös Hadsereg mellett, helyett fokozatosan szerveztek át az ország egyedüli haderejévé.
A Nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választotta kormányzóvá. Felhatalmazták a kormányzót, hogy közvetlenül fenyegető veszély esetén a nemzetgyűlés utólagos hozzájárulása mellett elrendelheti a hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazását. Megkezdődtek a munkálatok a Nemzeti Hadseregből kialakuló Magyar Királyi Honvédség szervezeti ügykörének tisztázására, feladati megfogalmazására. Április 1-jén a fővezérség megszűnt, a hadsereg vezetését a Honvéd Vezérkar vette át.
A trianoni békeszerződést követő diplomáciai huzavonákkal és a lefegyverzési program halogatása eredményeként 1922. január 4-től felállításra került az ország védelmére hivatott, önkéntesekből álló Magyar Királyi Honvédség, melyről az 1921. évi XLIX. törvénycikk rendelkezett. Tisztképző intézménye a Ludovika Akadémia lett.
A békeszerződés katonai rendelkezései alapvetően biztosították a kisantant államok teljes katonai fölényét. Csak olyan hadsereg fenntartását engedélyezték Magyarországnak, mely nemcsak támadó hadműveletekre alkalmatlan, de az ország minimális védelmét sem volt képes ellátni. A békeokmány megszüntette az általános hadkötelezettséget, és csak önkéntes belépés és hadkiegészítés alapján álló, 35 ezer főt – ebből 1750 tiszt – meg nem haladó létszámú hadsereget engedélyezett. Ez a hadsereg csak a belső rend fenntartására és határrendőri szolgálatra volt hivatott. A szerződés megtiltotta minden, a háború előkészítésére és vezetésére hivatott szerv (vezérkar) létrehozását és fenntartását, ezzel kapcsolatos intézkedések megtételét. A szerződésben foglaltak betartását a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ellenőrizte. A gazdasági helyzet sem tette lehetővé a hadsereg fejlesztését. 1927. december 23-án viszont határozat született a hadsereg három lépcsős fejlesztéséről. Az 1929–33-as nagy gazdasági világválság a fejlesztések megtorpanását okozta.
A bécsi döntések révén visszacsatolt területek, melyek ismét a magyar haderő fennhatósága alá kerültek.
1938-ra a tengelyhatalmak erősödésével Magyarország számára lehetőséget nyílt a fegyverkezési egyenjogúságra (bledi egyezmény). Horthy a magyar területi revízió politikáját támogató két országgal, először a fasiszta Olaszországgal, majd a legfontosabb gazdasági partner náci Németországgal kereste az együttműködést. Az első, majd a második bécsi döntés értelmében újdonsült haderejével az engedélyezett területet bírtokba vette. Ebből kifolyólag a szintén új államként megjelentő Szlovákiával rövid katonai konfliktusba keveredett.
A szomszédos országokkal szembeni folyamatos fegyverkezési lépéshátrányt az 1938-as győri program volt hivatott csökkenteni, de azt a nagyarányú beszerzések ellenére a második világháborúba történt belépésig nem sikerült maradéktalanul ledolgozni. A kiképzésében korszerű, de eszközállományában alapvetően elavult haderő a háború során többszöri átszervezés ellenére is csak nehezen tudott megfelelni az ország vezetése katonai törekvéseinek. A német megszállás és a szovjet túlerő végül megpecsételte a haderő sorsát, mely 1945 áprilisára gyakorlatilag megszűnt létezni. Egészében véve a Magyar Királyi Honvédséget a túlzott mennyiségi fejlesztés és a gyenge technikai felszereltség jellemezte, mely utóbbi megközelítőleg sem állt arányban a katonapolitikai célkitűzésekkel.
A gyengén felszerelt magyar csapatok hatalmas emberáldozatot hoztak a keleti fronton, majd 1943 januárjában a 2. magyar hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett a Don folyó partján. A II. világháborúnak Magyarországon a harcok folyamán mintegy félmillió polgári és katonai áldozata volt (a II. vh-ban közel 1 millió magyar halt meg a holokauszt áldozataival együtt).
A királyi honvédség megmaradt személyi és technikai állományából újraszervezett demokratikus szervezet, a Magyar Honvédség 1948-ban állt fel az 1947-es párizsi békeszerződés ratifikálása után, majd három évvel később, 1951-től nevet változtatva és immár szovjet mintára újjászervezve és -fegyverezve Magyar Néphadseregként látta el a korábbi feladatot. Ez a szervezet többszöri átszervezéssel 1990-ig megmaradt, majd ismét Magyar Honvédség névvel napjainkban is aktív és elmaradott.
